A Thomas M. Gale Gimnázium Anglia legnevesebb és leghosszabb múltra visszatekintő iskolája. Az itt tanuló diákok mind jómódú, gazdag családok sarjai, kiknek biztos helyük van az üzleti, politikai életben. Ethelyn Green, a szorgalmasan dolgozó, szegény családból származó fiatal lány gyerekkori álma teljesül akkor, mikor kiderül, hogy ösztöndíjasként ennek az iskolának lehet a tanulója. A Thomas M. Gale hírneve és az iskola nyújtotta számtalan lehetőség egy szebb és kényelmesebb jövőt biztosíthat neki... Legalábbis sokáig ezt hitte. Az épület ódon falai közt olyan hierarchikus rendszer alakult ki, amely szerint a nem megfelelő tanulókat minél előbb 'ki kell iktatni'. Na, és, hogy kik a nem megfelelő tanulók? Természetesen a szegények, azok a diákok, akik ösztöndíj program keretében kerültek az iskolába. Tristan Howard Cross, az iskola legbefolyásosabb diákja, a H. Cross szállodalánc elsőszámú örököse rossz szemmel néz minden olyan diákra, aki nem „megfelelő" körülmények között került az iskolába. Ethelyn egy véletlen baleset során találkozik először a nagyképű és arrogáns fiúval, aminek hatására, békés iskolás napjai pokollá változnak. Vajon, hogy alakul a fiatal ösztöndíjas lány élete az iskolában? Sikerül kibírna az utolsó tanévet, vagy Tristan hatására elmenekül a Thomas M. Gale Gimnáziumból?
Tegnap találkoztam pár középiskolás barátommal, amit elég nehezen hoztunk össze... de kezdeném a legelején. A legjobb barátnőm K (nem szeretnék neveket írni, remélem ezért nem fogtok megkövezni), és másik barátnőm S akikkel középiskola első napjától kezdve elválaszthatatlanok vagyunk. Sokat beszélgettünk arról, különösen az utolsó évben, hogyha végignézünk az osztályon, mi vagyunk az egyetlenek, akik a megismerkedéstől kezdve barátok vagyunk, nem szakadtunk szép (pedig volt akinek szúrta a szemét a barátságunk, de ez egy másik téma), nem cserélgettük egymást havonta. Az évek alatt 'csatlakozott' hozzánk két fiú: N és B. Kb 3 évig voltunk padtársak N-el és nagyon jó barátok lettünk. Negyedikre már mi voltunk az osztályban a 'hátsó részleg' (értelemszerűen azért, mert az osztályban hátul ültünk :D). Tizedikben egy új osztálytársunk jött D és így lett teljes a hátsó részleg 4 lánnyal és 2 fiúval. :) Ennyit a bevezetésről. Hetekkel ezelőtt felvetődött az ötlet, hogy jó lenne újra összefutni úgy, hogy mindenki jelen van (mert K-val mi találkoztunk a nyár folyamán S-el és N-el). Tök jó volt, mindenki lelkes volt kivéve B-t és D-t. Ők is egymás mellett ültek az utolsó 2 évben és eléggé összemelegedtek (hozzá teszem D akkor egy 6 éves kapcsolatban volt). Végül is nem lett semmi, bár ez nem D-n múlt, B mondta, hogy nem akar szétszedni egy 6 éves kapcsolatot. Na de, hogy tényleg a lényegre térjek a sok kitérő után, tegnap találkoztunk négyesben (K, S, N és én). Nagyon nagyon klassz volt, sírásig nevettünk a régi dolgokon és persze a mostani sztorikon is. :) Mindenféleképpen újra fogunk találkozni a közeljövőben, és az még ennél is jobb lesz!
Tyű, hát jó kesze-kusza lett, de azért remélem valamennyit sikerül kihámoznotok belőle és a lényeget is értitek. Zárásnak pedig itt egy szám a Macska-jaj című filmből (kötelező darab! :D), amit szerenádkor annyiszor 'elénekeltünk'. :)