A Thomas M. Gale Gimnázium Anglia legnevesebb és leghosszabb múltra visszatekintő iskolája. Az itt tanuló diákok mind jómódú, gazdag családok sarjai, kiknek biztos helyük van az üzleti, politikai életben. Ethelyn Green, a szorgalmasan dolgozó, szegény családból származó fiatal lány gyerekkori álma teljesül akkor, mikor kiderül, hogy ösztöndíjasként ennek az iskolának lehet a tanulója. A Thomas M. Gale hírneve és az iskola nyújtotta számtalan lehetőség egy szebb és kényelmesebb jövőt biztosíthat neki... Legalábbis sokáig ezt hitte. Az épület ódon falai közt olyan hierarchikus rendszer alakult ki, amely szerint a nem megfelelő tanulókat minél előbb 'ki kell iktatni'. Na, és, hogy kik a nem megfelelő tanulók? Természetesen a szegények, azok a diákok, akik ösztöndíj program keretében kerültek az iskolába. Tristan Howard Cross, az iskola legbefolyásosabb diákja, a H. Cross szállodalánc elsőszámú örököse rossz szemmel néz minden olyan diákra, aki nem „megfelelő" körülmények között került az iskolába. Ethelyn egy véletlen baleset során találkozik először a nagyképű és arrogáns fiúval, aminek hatására, békés iskolás napjai pokollá változnak. Vajon, hogy alakul a fiatal ösztöndíjas lány élete az iskolában? Sikerül kibírna az utolsó tanévet, vagy Tristan hatására elmenekül a Thomas M. Gale Gimnáziumból?
Menjenek az újságoshoz és vegyenek egy kis kultúrát...
Most komolyan... egy 15 éves lánynak tényleg fennhangon kell elmesélnie az iskola folyosóján, hogy hétvégén mennyi pálinkát ivott és mennyire kiütötte magát? Tényleg nem értem. De kezdem az elején.
Reggel elkísértem öcsémet az új sulijába (az én régi sulimba ), hogy átvegye a kilencedikes könyveket. Mikor odaértünk már akkor rengetegen voltak. Szépen beálltunk a sorba, ahogy az rendjén van, mikor érkezésünk után nem sokkal két 15 éves lány állt be mögénk. Egy korábbi bejegyzésemben (lásd: 36. bejegyzés) már kifejtettem, hogy szerintem elég gáz ahogy a mai 14-15-16 évesek viselkednek (tisztelet a kivételnek!). Akarva-akaratlanul is végig kellett hallgatnunk, és nem csak nekünk, mert szerintem még a folyosó másik végében álldogáló anyuka is hallotta, ahogy a lányok a nyári 'élményeiket' boncolgatják. Volt ott minden, mint a búcsúba de tényleg. Részegen az árokparton fetrengeni, meztelen fürdőzés 40 év körüli férfiakkal, kihányni az ablakon és hasonlók. Öcsémmel csak álltunk, néha-néha összenéztünk, de nem szóltunk semmit. Végre megkaptuk a könyveket, tesóm aláírt mindent és én is kibeszélgettem magam a régi tanárjaimmal akkor elindultunk hazafelé. Mikor kiértünk az iskolából tesóm csak ennyi mondott: 'Úristen.' Egyből tudtam mire gondol. Utána jól megvitattuk (nem is tudtam, hogy Ő is ilyen nehezen viseli a korosztályának ezt a típusát... :D), hogy miket hallottunk a lányoktól. Jam, és mielőtt bárki magába azt hinné, hogy egy 50 éves nénike vagyok, nem. 20 éves vagyok és bocsi, hogy nem értem meg a mai tinédzsereket. :D
AJÁNLOM AZ OLDALT
), hogy átvegye a kilencedikes könyveket. Mikor odaértünk már akkor rengetegen voltak. Szépen beálltunk a sorba, ahogy az rendjén van, mikor érkezésünk után nem sokkal két 15 éves lány állt be mögénk. Egy korábbi bejegyzésemben (lásd: 
mert szerintem még a folyosó másik végében álldogáló anyuka is hallotta, ahogy a lányok a nyári 'élményeiket' boncolgatják. Volt ott minden, mint a búcsúba de tényleg. Részegen az árokparton fetrengeni, meztelen fürdőzés 40 év körüli férfiakkal, kihányni az ablakon és hasonlók. Öcsémmel csak álltunk, néha-néha összenéztünk, de nem szóltunk semmit. Végre megkaptuk a könyveket, tesóm aláírt mindent és én is kibeszélgettem magam a régi tanárjaimmal akkor elindultunk hazafelé. Mikor kiértünk az iskolából tesóm csak ennyi mondott: 'Úristen.' Egyből tudtam mire gondol. Utána jól megvitattuk (nem is tudtam, hogy Ő is ilyen nehezen viseli a korosztályának ezt a típusát... :D), hogy miket hallottunk a lányoktól. Jam, és mielőtt bárki magába azt hinné, hogy egy 50 éves nénike vagyok, nem. 20 éves vagyok és bocsi, hogy nem értem meg a mai tinédzsereket. :D
Súgó