A Thomas M. Gale Gimnázium Anglia legnevesebb és leghosszabb múltra visszatekintő iskolája. Az itt tanuló diákok mind jómódú, gazdag családok sarjai, kiknek biztos helyük van az üzleti, politikai életben. Ethelyn Green, a szorgalmasan dolgozó, szegény családból származó fiatal lány gyerekkori álma teljesül akkor, mikor kiderül, hogy ösztöndíjasként ennek az iskolának lehet a tanulója. A Thomas M. Gale hírneve és az iskola nyújtotta számtalan lehetőség egy szebb és kényelmesebb jövőt biztosíthat neki... Legalábbis sokáig ezt hitte. Az épület ódon falai közt olyan hierarchikus rendszer alakult ki, amely szerint a nem megfelelő tanulókat minél előbb 'ki kell iktatni'. Na, és, hogy kik a nem megfelelő tanulók? Természetesen a szegények, azok a diákok, akik ösztöndíj program keretében kerültek az iskolába. Tristan Howard Cross, az iskola legbefolyásosabb diákja, a H. Cross szállodalánc elsőszámú örököse rossz szemmel néz minden olyan diákra, aki nem „megfelelő" körülmények között került az iskolába. Ethelyn egy véletlen baleset során találkozik először a nagyképű és arrogáns fiúval, aminek hatására, békés iskolás napjai pokollá változnak. Vajon, hogy alakul a fiatal ösztöndíjas lány élete az iskolában? Sikerül kibírna az utolsó tanévet, vagy Tristan hatására elmenekül a Thomas M. Gale Gimnáziumból?
Goodevening everyone! :) Hogy vagytok, nálatok is olyan szép idő volt mint nálunk? Mi jót csináltatok ma? Huh, holnap már péntek, a hétvége pitvara. :D Remélem feltűnt, hogy a nap folyamán új designt tettem fel az oldalra. :) Nem mondom, hogy nem szenvedtem meg vele, amíg olyan nem lett amire azt tudom mondani, hogy JÓ. ಠ◡ಠ Orihime & Grimmjow & Ulquiorra témájú lett végül. IchiHime párti vagyok, de igazából Orihimét bárkivel összepárosítva (áh, de csúnya szó...) szeretem.
Elég unalmas napom volt; reggel tanultam a szombati Munkajog (blöö) ZH-ra, később megcsináltam a designt az oldalra. Ebédre ismét kotyvasztottam... ʕʘ‿ʘʔ Zöldséges tésztát, pirított parizerrel. ~(^з^)- Tudom, furán hangzik, de nagyon finom lett és külsőre is elég jól nézett ki (a receptjén még az este folyamán megírom és képpel együtt publikálom ᵔᴥᵔ). Délután legjobb barátnőmmel találkoztam, igaz, csak két órát tudtunk együtt lenni, de az is több, mint a semmi.
Tegnap este eszembe jutott valami. Ha jól emlékszem, tavaly nyáron VOLT nagy divat bloggerek körében, hogy lefényképezték és közzétették a táskájuk tartalmát. Na, ezt ma én is megcsináltam (azért látszik mennyire érdekel és követem a divatot...).
Egy kis magyarázat hozzá; kövesd a számokat! 1.: Pénztárca 2.: Cuki jegesmedvés fülhallgató tartó, hogy ne gubancolódjon össze a táskámban. ◠‿◠ 3.: Papír, toll 4.: Víz 5.: Neszesszer/sminktáska kinek, hogy tetszik 6.: Bicska (sose lehet tudni :D) 7.: Telefon 8.: Zsepi 9.: Kézfertőtlenítő 10.: Gyógyszer (amúgy egy nagyon aranyos kis Csőrikés mintája van, amit szép kerek 0 Ft-ért turkáltam télen ✌) 11.: Rágó 12.: Kulcscsomó
Még jó, hogy a nagy, feneketlen táskákat szeretem, egy kisebb ridikülbe ezek el sem férnének... ^◡^'
Hát, igazából ma sem szolgáltattam értékes tartalommal bíró bejegyzést, ahogy elnézem. Na, se baj, majd talán legközelebb. Nagyon szép estét nektek; legyetek jók, sziasztok!◕ ◡ ◕
'Az én kedvesem a végtelennel
ujjat húz és sosem retteg,
rozmaringból készít hintót,
tücskök húzzák.
Így nyugtat meg csendesen.
Ő az én kedvesem.'
Nem gondoltam, hogy egy egész bejegyzést fogok az idei Eurovízióra szentelni, de amit az elmúlt másfél-két órában a neten olvastam, azzal kapcsolatban nekem is megvan a véleményem, ami kinyilvánítására nincs is jobb hely, mint a saját blogom.
Dühítő és undorító. Az embereknek semmi nem jó? Néhányan olyan (nyomdafestéket nem tűrő) formában fejezik ki véleményüket - tudom, tudom, a vélemény nyilvánításhoz mindenkinek joga van, de azt lehet kulturált formában is - amit komolyan mondom rossz olvasni. Valakinek az a gond, ahogy az énekes kinéz (Na és a Lordi? - 1. hely), valakinek a szöveg (Tökéletes és gyönyörű!) és van, aki szerint vicc az egész szám (Na és a Buranovskiye Babushki? - 2. hely). Annyi számmal próbálkoztunk már az évek során, sose lehet tudni, épp mire van szüksége a 'népnek'. Arról nem is beszélve, hogy a srác kicsit különc külseje biztosan felkelti az emberek figyelmét. KEDVESEM~ A szám maga nem az én ízlésem, igazából háromszor hallottam összesen, mégis... lehet, hogy a szöveg miatt, lehet, hogy a dallam miatt, de ez a szám bájos. Nem tucat zene, nem akarják benne leénekelni a csillagokat, megerőszakolni a füleinket. Egyszerű (a szó legnemesebb értelmében), andalító és kedves. A mai világba pont ez kell, három percre lenyugodni és elmerülni a mesében, ahová a szám repít.
Az pedig megint más dolog, hogy akiknek nem tetszik az eredmény, azok biztosan elküldtek 20 SMS-t a kedvencükre, és jogosan háborognak ( végül is a végeredmény az embereken, a közönségen múlik ). Egy a lényeg, ezen változtatni nem lehet, ha Szintiboy-t és Ilonkát küldtük volna, akkor is szurkoltam volna nekik, mert magyarok!
ByeAlex Magyarországot, a magyar embereket fogja képviselni és hiszem, hogy sikeres lesz! Már csak azért is örülnék neki, mert bebizonyítaná, hogy a kevesebb néha több. Nem kell fúvószenekar az ember háta mögé, hatalmas énekhang és táncosok. A maga letisztultságával és a számból áradó nyugalommal igenis be fog kerülni a döntőbe... legalábbis én ezt hiszem. :)
Ez csak a személyes véleményem, és így átnézve a bejegyzést sokkal rövidebb lett, mint terveztem. Sebaj, biztos a fáradtság miatt van...
Helló-belló, szép estét minden blogolvasónak! Hogy s mint? Gondolom örültök, hogy végre hétvége van.ツ
Nagy hír emberkék, a mai naptól hivatalosan is tavasz van, jippíí!٩(^‿^)۶ Imádom a telet (mint ahogy ezt már jó párszor le is írtam), de most örlök a tavasznak. :) Kezdenek nyílni a virágok, tovább van világos, melegszik az idő és mindenhol érezhető már a tavasz illata (?). Tényleg szupi! ᵔᴥᵔ Az egész mai napomat amúgy körüllengte a tavasz. Reggel a városba be kellett mennem pufi borítékot venni, mert a legutóbbi küldésem után elfogytak (ezekben adom postára a MölangCave-s kiegészítőket :). Fél kilenckor itthon is voltam és már olyan régóta terveztem, hogy megnézem az egyik InuYasha movie-t DVD-n, hogy erre délelőtt sort is kerítettem. Ez az anime szerettette meg velem Japánt és ismertetett meg az animék/mangák világával. Évekkel ezelőtt rájöttem, hogy nekem nem is ez volt az első anime, amiért rajongtam. Nem tudom, van-e valaki aki emlékszik-e a Robin Hood című animére, ami több mint 10 éve ment azt hiszem az RTL-en. Na, nekem az a mese volt akkoriban a mindenem (A hercegnő és a kobold után :). A főcímdalát imádtam, a szereplők aranyosak voltak (na jó, Marian rendszeres sikító rohamai már akkoriban is idegesítettek... :D), egy szó mint száz; SZERETTEM.(◡‿◡✿)
Délután, mint mostanában oly' sokszor, gyurmázgattam. :) Volt egy régi bizsu karkötőm, amit ki akartam még régebben dobni, de úgy voltam vele, hogy áh, lehet, még jó lesz valamire, nem dobom el. Milyen jól is tettem!(￣ｰ￣) Délután csináltam rá pár cuki, mosolygós díszt, amik igazán feldobják azt az üres láncot. :) Ilyen lett:
(A délelőtti mozizásomról is egy igen értelmes kép... :D)
Hm... szerintem nem akartam mást; ha pedig mégis, akkor majd újra írok. Most búcsúzom, nem untatlak tovább beneteket, legyen szép hétvégétek, sziasztok! ╰(◡‿◡✿╰)
(... és ha már a Robin Hood főcímdalát említettem, íme!)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mi jót csináltatok ma? Huh, holnap már péntek, a hétvége pitvara. :D Remélem feltűnt, hogy a nap folyamán új designt tettem fel az oldalra. :) Nem mondom, hogy nem szenvedtem meg vele, amíg olyan nem lett amire azt tudom mondani, hogy JÓ. 
i emlékszik-e a Robin Hood című animére, ami több mint 10 éve ment azt hiszem az RTL-en. Na, nekem az a mese volt akkoriban a mindenem (A hercegnő és a kobold után :). A főcímdalát imádtam, a szereplők aranyosak voltak (na jó, Marian rendszeres sikító rohamai már akkoriban is idegesítettek... :D), egy szó mint száz; SZERETTEM.