A Thomas M. Gale Gimnázium Anglia legnevesebb és leghosszabb múltra visszatekintő iskolája. Az itt tanuló diákok mind jómódú, gazdag családok sarjai, kiknek biztos helyük van az üzleti, politikai életben. Ethelyn Green, a szorgalmasan dolgozó, szegény családból származó fiatal lány gyerekkori álma teljesül akkor, mikor kiderül, hogy ösztöndíjasként ennek az iskolának lehet a tanulója. A Thomas M. Gale hírneve és az iskola nyújtotta számtalan lehetőség egy szebb és kényelmesebb jövőt biztosíthat neki... Legalábbis sokáig ezt hitte. Az épület ódon falai közt olyan hierarchikus rendszer alakult ki, amely szerint a nem megfelelő tanulókat minél előbb 'ki kell iktatni'. Na, és, hogy kik a nem megfelelő tanulók? Természetesen a szegények, azok a diákok, akik ösztöndíj program keretében kerültek az iskolába. Tristan Howard Cross, az iskola legbefolyásosabb diákja, a H. Cross szállodalánc elsőszámú örököse rossz szemmel néz minden olyan diákra, aki nem „megfelelő" körülmények között került az iskolába. Ethelyn egy véletlen baleset során találkozik először a nagyképű és arrogáns fiúval, aminek hatására, békés iskolás napjai pokollá változnak. Vajon, hogy alakul a fiatal ösztöndíjas lány élete az iskolában? Sikerül kibírna az utolsó tanévet, vagy Tristan hatására elmenekül a Thomas M. Gale Gimnáziumból?
Sziasztok! :) Nincs kimondottan kedvenc kastélyom, sose figyeltem igazán rájuk, de azért választottam egyet. Aranyhaj szülei kastélyát választottam. :)
Délután bementem kicsit a városba beszerezni egy-két dolgot holnapra meg sulira. A zebránál állva mellém állt egy lány, velem egykorú lehetett és kb. ugyanolyan jó húsban volt mint én... Mikor zöldre váltott a lámpa, és megelőzött, akkor rémlett fel bennem egy igen egyszerű kérdés: 'Hol a jó ízlés?'. Lehet, hogy én vagyok nagyon maradi és/vagy sznob, de én még ha fizetnének sem húznék fel egy rózsaszín átlátszó miniruhát fekete tangával (még ha jó alakom lenne, akkor sem :D). Kicsit meglepődtem, sőt, majdhogynem irigykedtem, hogy mennyi önbizalma van a lánynak.
Hazafelé jövet a sarki kisbolt előtt mentem el, mikor négy 16 év körüli srác, kis híján a tenyerembe nyomta a pénzüket, hogy hozzak má' nekik cigit. Tudni illik rólam, hogy nem igazán tudom elviselni a 14-15-16 éves fiúkat/lányokat, akik azt hiszik, hogy ők attól lesznek menők, hogy az utcán cigiznek/piálnak/vonyítanak. Természetesen nem vettem meg nekik, had várjanak arra a jómadárra aki majd megveszi. :D Biztosan bunkó vagyok mert nem érzem át a nikotin hiányukat, de hál' istennek tényleg nem tudom mit érezhetnek. :D
... és még így a végére, SZERETNÉK VÉGRE EGY KIADÓS ESŐT!! *-*
Halihó! Hogy vagytok? :) Ma egy recepttel készültem nektek, amit én személy szerint nagyon szeretek, mert egyszerű elkészíteni és finom is. Mamám régen gyakran sütötte nezt a sütit, de mostanában inkább én csinálom. Elég régen ettem már ilyet, úgyhogy reggel neki is láttam és megsütöttem. Na de itt a recept: Hozzávalók:
- 4 db tojássárga
- 20 dkg vaj
- 12 dkg porcukor ~ ezeket habosra keverjük
- 40 dkg liszt
- fél kávéskanál sütőpor
- egy csomag vaníliás cukor
Ezeket összegyúrjuk és kis karikákat szaggatunk és megsütjük. Sütés után lekvárral megkenjük és kettő karikát összeragasztunk.
(A kép minőségéért bocsi ^^')
Jam, és a neve ugyebár... hát mi csak (elég kreatívak vagyunk) 'összeragasztós'-nak hívjuk. :D Most ennyit szerettem volna, később még jövök, addig is, ha valakinek van fölösleges 4 órája, annak ajánlom ezt a Disney összeállítást:
Sziasztok! Ma a kedvenc főcímdalomatkell kiválasztani, a kismillió szép Disney betétdal közül. Nehéz döntés (bárcsak ennél nehezebb döntéseim nem lennének) :D. Ott van például Az oroszlánkirály, az Aranyhaj, a Herkules, a Tarzan, A szépség és a szörnyeteg és még sorolhatnám azokat amiknek az összes számát imádom... és most ki kell választanom egyet. Végül azt a számot választottam, ami nem is jutott egyből eszembe. Nagyon szerettem, emlékszem ez volt az egyik olyan mese amit 3x néztünk meg anyával a moziba. :) A választottam A Notre Dame-i toronyőr főcímzenéje: