Szép estét mindenkinek, sziasztok! :) Hogy vagytok, nálatok is egész nap esett az eső? Nekem alapjáraton semmi bajom az esővel, de ma... határozottan életem egyik legszerencsétlenebb napja volt a mai. :D
Szombat lévén reggel jó korán keltem, amivel nincs bajom mert már hozzászoktam. 6:15 körül kiléptem az ajtón, akkor vettem csak észre, hogy esik az eső. Jó, gondoltam magamban, nem baj, gyorsan visszasiettem öcsém kis esernyőéért és újult lendülettel indultam meg a pályaudvar felé. Útközben jutott eszembe, hogy otthon felejtettem a telefonomat. Előző este direkt feltettem tölteni, hogy a vonatúton tudjak zenét hallgatni (mivel tudtam, hogy osztálytársam, akivel utazni szoktam nem jön). Nem vagyok hozzánőve a telefonomhoz, szóval alapból nem hiányzott (bár az érdekes volt, mikor a vonaton elkezdtem a telefonom után kutatni a táskámban, hogy fel tudjam hívni anyát, hogy otthon hagytam a telefonom... a megszokás nagy úr). Piszok lassan, de csak eltelt az egy óra és leértem Bajára. A vonatról leszállva tudatosult bennem (miközben először csavarta ki a szél az esernyőmet), hogy itt sokkal jobban esik (Mit esik? Zuhog!) és még hatalmas szél is van. Oké, gondoltam ismét magamban, majd sietek és a szokásos fél órás sétámat megpróbálom negyed órára csökkenteni. Ez mind szép és jó, csakhogy alig tettem meg öt métert és az esernyőmet háromszor csavarta ki a szél, aminek hatására darabokra esett szét... :) Ilyenkor örülök, hogy nem vagyok egy ideges típus, inkább csak nevetek magamon. Nagy nehézségek közepette elértem a buszpályaudvart, ahol egy jól irányzott mozdulattal a legközelebbi kukába hajítottam az ernyőt és a környéken lévő Rossmann-ba rohantam új esernyőt venni. Sikerrel jártam, beszereztem egy új ernyőt! Itt gondoltam azt, hogy most már nem lesz gond, beérek a suliba iszok egy cappuccinot és bevánszorgok a terembe. Na ja, persze. Már láttam a sulit, felcsillant a remény, hogy több gond nélkül beérek, mikor egy autó suhant el mellettem és a jobb oldalam tiszta víz lett. Itt jött el a pont, hogy hangosan felnevettem. 'Ne, ennyire szerencsétlen nem lehetek...' Bevánszorogtam a suliba és próbáltam a radiátor mellett szárítgatni magam (ami valamennyire sikerült is, hiszen mikor óra után a buszhoz indultam már nem is voltam annyira vizes).
~ Más (végre nem esővel kapcsolatos). Délután elkészítettem pár új muffin fülit és telefondíszt, remélem holnap/holnapután tudok róla képet hozni. :)
Nos, nem is szaporítom tovább a szót, hulla vagyok, szóval megyek is. Legyetek jók, sziasztok! ┌( ಠ‿ಠ)┘