Egy hónapja, hogy nem írtam nektek, a blog felé se néztem és nem foglalkoztam egyáltalán az oldallal. Komolyan mondom, száradjon le a kezem!

Na, de most! Bejelentem, hogy -mindenki örömére- visszatértem. Azt nem tudom megígérni, hogy napi rendszerességgel fogok nektek írni, de igyekszem a fontosabb mondanivalóimat megfogalmazni és közölni veletek.

Na és hova tűntem ez idő alatt? Stresszes időszakon vagyok túl, jópár állásinterjúval és egyéb kellemetlen helyzettel a hátam mögött. Bevallom, a blog volt az utolsó dolog, amire gondolni tudtam. Mondjuk az is igaz, hogy az elkövetkező három/négy hónapom (!) szintlén ugyan olyan aggodalmaskodó lesz, mint az elmúlt hónap. Sebaj, volt időm karácsonykor feltöltődni pozitív energiával és gondolatokkal. Rendben, akkor most vegyünk együtt egy nagy levegőt és feledkezzünk meg a problémákról. Végül is utálok panaszkodni.

Vége a karácsonynak! Egész évben ezt várom, és olyan nagyon-nagyon hamar elmúlik. Szörnyű! Arról nem is beszélve, hogy itt a nyakunkon a szilveszter amit én személy szerint utálok. Oké, most gondolom legtöbbetek fejében felmerül a kérdés: Hogy lehet a szilveszter utálni? Buli az egész! Aha, na persze... Nem tudom miért, de nekem az az érzésem, hogy ezen a napon, az emberek elvárják tőled, hogy már délután háromkor, kotta részegen valami parkban vagy közterületen fetrengj és énekelj. Persze, tisztában vagyok vele, hogy ez azért nem így megy, vannak kulturáltabb szórakozási lehetőségek is, nekem mégis rögtön ez jut eszembe a szilveszterről.

Na de, térjünk vissza a karácsonyra. Kinek mit hozott a Jézuska? Megkaptátok azt, amit szerettetek volna? Nekem nincs okom panaszra, minden megkaptam, amit szerettem volna, sőt még többet is! Holnap -vagyis a következő bejegyzésben- csinálok képeket, és megmutatom nektek az ajándékaimat.

Rendicsek, most búcsúzom is, itt az ideje, hogy bevackoljam magam az ágyamba, és olvasás közben forró teát szürcsölgessek. Éljen a megfázás, hurray!