Itt van az ősz, célszerű lett volna egy barnás, sárgás design kompozíciót összedobnom, de nem ment. Még nincs ősz hangulatom, értitek ti ezt? :) Talám majd a hónap végén, mindenszentek környékén megjön a hangulatom, és akkor olyan külsőt is kap az oldal. Addig nem. Sajnálom.

Szép hétvégét Bogyómonyókák!

Hogy s mint vagytok mostanság? Tudom, rég jelentkeztem és igen, azt is tudom, hogy megígértem, hogy nyaralás után, a szabim alatt még jelentkezni fogok. Nos, ez sajnos elmaradt. Most viszont itt vagyok, hogy írjak nektek a mindennapjaimról. :)

Izgatott vagyok, mert múlt hétvégén új szobabútorokat rendeltem! Azt mondták, a hét közepe táján fog megérkezni, képzelhetitek mennyire várom már! :) Az AULUM termékcsaládból rendeltem egy ruhásszekrényt, két komódot, íróasztalt és egy ágyat. Itt meg tudjátok nézni, hogy is néznek ki, de ha teljesen rendben lesz a szobám akkor természetesen hozok majd mutatóba képet.

A héten fizikaiztatni voltam két napot. Ez annyit jelent, hogy a rendőrök évi fizikai felmérését kell ügyelnem. Négy választott feladatot és egy kötelező, 2000m-es futást kell teljesíteniük. Minél jobban végeznek a saját korosztályukban annál több pontot kapnak. Ha elérik a kiváló 'szintet', akkor két nap jutalomszabadságot kapnak. Érthető, hogy a legtöbben a maximumra hajtanak... :)
A következő héten, és az azt követőn is szintén kell mennem, de nem bánom. Mivel most nem helyben vannak ezek a felmérések, ezért sokat kell utazni, amivel szinte a fél nap elmegy. Arról nem is beszélve, hogy a főnököm volt olyan jó fej és pénteken -mivel a kolléganőm meg én szorgosan csináltuk a dolgunkat- elengedett délben. I 💝 TMRFK! :3

Hogy a bejegyzés címének van-e értelme, azt őszintén szólva nem tudom, de jelen pillanatban egy főnixnek érzem magam, aki újra éledt. Mármint ami a blogot illeti. :)

Huh, de eszméletlenül régen írtam már nektek. Hihetetlen, hogy egyszerűen semmire sincs időm munka mellett... De! Nehogy azt higgyétek, hogy panaszkodom, mert nem. Nagyon örülök, hogy a rendőrségen dolgozhatom! Azt hiszem, kívánni sem tudtam volna jobb munkahelyet magamnak. :) Picivel több mint két hónapja vagyok még csak ott, de egyre felszabadultabbnak érzem magam, és a munkatársaim is egyre jobban kedvelnek. Nagyképűnek tűnik, hogy ezt írom, de tényleg így van. Képzeljétek, engem választottak 'állandó' munkatársuknak! Na várjunk csak... ez így elég érthetetlen lehet, szóval kezdjük inkább az elején:
Én, mint képzéses közfoglalkoztatott kerültem a rendőrkapitányságra, a nyári közmunkaprogram keretében. A képzéses annyit jelent, hogy a májusban induló ECDL képzésen (Ami a mai napig nem indult!!!) kellett volna részt vennem. A legújabb hírek szerint augusztus elején indul ez a tanfolyam. Mivel egy korábbi program keretében alkalmazott közfoglalkoztatott lányt, felvettek közalkalmazottnak, ezért az Ő állandó közfogis helye felszabadult. Az állandó közfogis hely annyit jelent, hogy nem kell képzésre menni, ezáltal nem áll fenn annak a veszélye, hogy áthelyeznek más rendőrkapitányságra, vagy ne adj' Isten, nem alkalmaznak újra a szerződése lejárta után.
Nos, nekem ezt a helyet ajánlották fel, és mint később munkatársam elmesélte, a szokásos hét eleji értekezleten minden munkatársat megkérdeztek, hogy erre a képzés nélküli helyre kit szeretnének, Ők pedig egyértelműen engem mondtak. Nem nagy dolog ez tudom, de nekem mégis nagyon jól esett. :)
No, és ennek örömére jövő héten újra helyettesíthetem a munkatársamat. :D Igaz, volt már egy hét, amikor helyettesítenem kellett, de remélem ez a hét is legalább olyan jól fog menni, mint a korábbi. Gondoljatok rám a héten, oksi?

Az, hogy bejegyzést mikor fogok újra írni, fogalmam sincs, de ha lesz alkalmam, akkor természetesen újra írok nektek. Remélem a következő bejegyzésemben is ilyen és ehhez hasonló jó dolgokról tudok beszámolni nektek. :)

Jaam, még mielőtt elfelejtem: Elérhető vagyok Instagramon is, szóval, ha valaki szeretne, nyugodtan kövessen be. ITT tudtok elérni.

Most búcsúzom is, kellemes nyári szünetet kívánok minden ide tévedt emberkének! :)

Egy hónapja, hogy nem írtam nektek, a blog felé se néztem és nem foglalkoztam egyáltalán az oldallal. Komolyan mondom, száradjon le a kezem!

Na, de most! Bejelentem, hogy -mindenki örömére- visszatértem. Azt nem tudom megígérni, hogy napi rendszerességgel fogok nektek írni, de igyekszem a fontosabb mondanivalóimat megfogalmazni és közölni veletek.

Na és hova tűntem ez idő alatt? Stresszes időszakon vagyok túl, jópár állásinterjúval és egyéb kellemetlen helyzettel a hátam mögött. Bevallom, a blog volt az utolsó dolog, amire gondolni tudtam. Mondjuk az is igaz, hogy az elkövetkező három/négy hónapom (!) szintlén ugyan olyan aggodalmaskodó lesz, mint az elmúlt hónap. Sebaj, volt időm karácsonykor feltöltődni pozitív energiával és gondolatokkal. Rendben, akkor most vegyünk együtt egy nagy levegőt és feledkezzünk meg a problémákról. Végül is utálok panaszkodni.

Vége a karácsonynak! Egész évben ezt várom, és olyan nagyon-nagyon hamar elmúlik. Szörnyű! Arról nem is beszélve, hogy itt a nyakunkon a szilveszter amit én személy szerint utálok. Oké, most gondolom legtöbbetek fejében felmerül a kérdés: Hogy lehet a szilveszter utálni? Buli az egész! Aha, na persze... Nem tudom miért, de nekem az az érzésem, hogy ezen a napon, az emberek elvárják tőled, hogy már délután háromkor, kotta részegen valami parkban vagy közterületen fetrengj és énekelj. Persze, tisztában vagyok vele, hogy ez azért nem így megy, vannak kulturáltabb szórakozási lehetőségek is, nekem mégis rögtön ez jut eszembe a szilveszterről.

Na de, térjünk vissza a karácsonyra. Kinek mit hozott a Jézuska? Megkaptátok azt, amit szerettetek volna? Nekem nincs okom panaszra, minden megkaptam, amit szerettem volna, sőt még többet is! Holnap -vagyis a következő bejegyzésben- csinálok képeket, és megmutatom nektek az ajándékaimat.

Rendicsek, most búcsúzom is, itt az ideje, hogy bevackoljam magam az ágyamba, és olvasás közben forró teát szürcsölgessek. Éljen a megfázás, hurray!