Atya-gatya! Már megint eltűntem, ezt nem hiszem el! Azt hiszem, most már hivatalosan is kijelenthetem: Csoda, ha egy hónapban egyszer tudok egy bejegyzést írni. Nincs időm, nincs szinte semmire időm! Fura és egyben rossz is, mert az utóbbi időkben, mikor itthon voltam mindenre volt időm, mindent meg tudtam csinálni, megnéztem és elolvastam mindent amit tervbe vettem. Erre most semmi...

De! Ez a bejegyzés nem panaszkodásról fog szólni, mert igazából azon kívül, hogy sokkal kevesebb időm és energiám van, boldog vagyok. Szeretek a rendőrségen dolgozni, a szerződésemet is meghosszabbították február végéig és a két hetes helyettesítésen is túl vagyok. Sőt, jövő héten 3 nap szabadságra is megyek, amit Balatonon fogok tölteni, jippiiii!
Jó dolog dolgozni és azt érezni, hogy fontos vagy. Mármint a munkád mindenféleképpen. Jó olyan emberek között lenni akiket kedvelek és úgy gondolom - legalábbis remélem -, hogy Ők is kedvelnek. Új barátokat szereztem, ami azért nem egy rossz dolog. :) Na és persze a tapasztalat! Oh, és az élmények, mert azokból van bőven! Ez egy hosszabb monológ lesz, ezért azt inkább egy új bejegyzésbe fogom írni.

Öt héttel ezelőtt azzal a feladattal bíztak meg engem és két másik munkatársamat, hogy a fogyaték anyagokat rögzítsük fel, legyenek meg a nyugalmazott, elbocsájtott rendőrök adatai a gépen is. Nos, jelenleg nálunk több mint 4700 ilyen anyag van, amiből már 800-at sikerült is megcsinálnunk. Igen, öt hét alatt.
Biztosan ti is hallottátok már azt a nagyszüleitektől esetleg más idősektől, hogy 'Bezzeg a mi időnkben!'. Nos igen, bezzeg az Ő idejükben sem volt más a világ! Mivel ezeknek a rendőröknek az anyagaiból kell kikeresnünk a személyes adataikat, akarva-akaratlanul is belefutunk néhány jegyzőkönyvbe. Az 1920-as években is voltak ugyan olyan bunkó, szexista és könnyű vérű nők/férfiak, mint a mai világba. Sajnos ezekről részletesen nem tudok nektek beszámolni, mert azzal személyi jogokat sértenék, de annyit mondhatok, hogy abban az időben is feltalálták magukat a fiatalok. Csak, hogy egy mondatot idézek az egyik anyagból: 'Fekvőhely hiányában állva közösültek'. Hupsz!

Annyi mindenről írnék nektek, de olyan álmos vagyok... Talán majd a szabadságom alatt írok nektek megint. Addig is: Sayonara!