Atya-gatya! Már megint eltűntem, ezt nem hiszem el! Azt hiszem, most már hivatalosan is kijelenthetem: Csoda, ha egy hónapban egyszer tudok egy bejegyzést írni. Nincs időm, nincs szinte semmire időm! Fura és egyben rossz is, mert az utóbbi időkben, mikor itthon voltam mindenre volt időm, mindent meg tudtam csinálni, megnéztem és elolvastam mindent amit tervbe vettem. Erre most semmi...

De! Ez a bejegyzés nem panaszkodásról fog szólni, mert igazából azon kívül, hogy sokkal kevesebb időm és energiám van, boldog vagyok. Szeretek a rendőrségen dolgozni, a szerződésemet is meghosszabbították február végéig és a két hetes helyettesítésen is túl vagyok. Sőt, jövő héten 3 nap szabadságra is megyek, amit Balatonon fogok tölteni, jippiiii!
Jó dolog dolgozni és azt érezni, hogy fontos vagy. Mármint a munkád mindenféleképpen. Jó olyan emberek között lenni akiket kedvelek és úgy gondolom - legalábbis remélem -, hogy Ők is kedvelnek. Új barátokat szereztem, ami azért nem egy rossz dolog. :) Na és persze a tapasztalat! Oh, és az élmények, mert azokból van bőven! Ez egy hosszabb monológ lesz, ezért azt inkább egy új bejegyzésbe fogom írni.

Öt héttel ezelőtt azzal a feladattal bíztak meg engem és két másik munkatársamat, hogy a fogyaték anyagokat rögzítsük fel, legyenek meg a nyugalmazott, elbocsájtott rendőrök adatai a gépen is. Nos, jelenleg nálunk több mint 4700 ilyen anyag van, amiből már 800-at sikerült is megcsinálnunk. Igen, öt hét alatt.
Biztosan ti is hallottátok már azt a nagyszüleitektől esetleg más idősektől, hogy 'Bezzeg a mi időnkben!'. Nos igen, bezzeg az Ő idejükben sem volt más a világ! Mivel ezeknek a rendőröknek az anyagaiból kell kikeresnünk a személyes adataikat, akarva-akaratlanul is belefutunk néhány jegyzőkönyvbe. Az 1920-as években is voltak ugyan olyan bunkó, szexista és könnyű vérű nők/férfiak, mint a mai világba. Sajnos ezekről részletesen nem tudok nektek beszámolni, mert azzal személyi jogokat sértenék, de annyit mondhatok, hogy abban az időben is feltalálták magukat a fiatalok. Csak, hogy egy mondatot idézek az egyik anyagból: 'Fekvőhely hiányában állva közösültek'. Hupsz!

Annyi mindenről írnék nektek, de olyan álmos vagyok... Talán majd a szabadságom alatt írok nektek megint. Addig is: Sayonara!

Avagy munka mellett semmire sincs időm.

De komolyan. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hulla leszek, ha elkezdek dolgozni. Apropó igen. Van munkám! :) A helyi rendőrségen vagyok adminisztrátor, titkár, asszisztens, segéd. Sok mindent csinálok egyszerre, de nincs okom panaszra. Az új helyen mindenki nagyon kedves és segítőkészek, még a főnökre sem panaszkodhatok. Jó, egy hét után, mi más írjon az ember, de azért mégis. Az első benyomás fontos, ami esetemben nagyon pozitív.
Szóval ott tartottam, hogy fáradt vagyok és este kilenckor már alszom. Gépezni, netezni vagy olvasni sincs energiám, pedig múlt hétvégén egy nagyon jó könyvsorozatba kezdtem bele. Ismeritek A Végzet Ereklyéi könyveket? Én sosem voltam oda a vámpíros, vérfarkasos, démonvadászós, varázspálcás történetekért (Na jó, Harry Potter a kivétel), de ez a könyv teljesen megbabonázott! Egyszerűen képtelenség letenni vagy félrerakni. Fordulatos, izgalmas és persze nem hiányozhat belőle a szerelem és a dráma. Annak aki szereti a misztikus könyveket és annak is ajánlom aki nem rajong az ilyen történetekért. Jelenleg öt kötete van, a hatodik és egyben utolsó könyv idén fog megjelenni. Akit érdekel, az ITT elolvashatja az első könyv, a Csontváros tartalmát. 

Oh, majd elfelejtettem! A héten zajlik a 2014-es Eurovízió. Mint nagy rajongója természetesen nyomon követtem mind két elődöntőt, és nagy örömömre Kállay-Saunders András továbbjutott Running című dalával. Annak ellenére, hogy az ilyen típusú zene nem áll valami közel hozzám, be kell látnom, hogy nagyon jól sikerült és büszkék lehetünk, hogy ez a szám képvisel bennünket kinn. Ma lesz a döntő, remélem és bízom benne, hogy nagyon szép helyezést fogunk elérni! :) (A Bővebbenre kattintva megnézhetitek András elődöntős produkcióját).

Igyekszem összeszedni a gondolataimat, de azt hiszem csak ennyit szerettem volna veletek közölni. Valószínűleg ritkábban fogok írni, de igyekszem mindig hírt adni magamról. Most búcsúzom, folytatom is az olvasást. :) Legyetek jók, további kellemes hétvégét!