A Thomas M. Gale Gimnázium Anglia legnevesebb és leghosszabb múltra visszatekintő iskolája. Az itt tanuló diákok mind jómódú, gazdag családok sarjai, kiknek biztos helyük van az üzleti, politikai életben. Ethelyn Green, a szorgalmasan dolgozó, szegény családból származó fiatal lány gyerekkori álma teljesül akkor, mikor kiderül, hogy ösztöndíjasként ennek az iskolának lehet a tanulója. A Thomas M. Gale hírneve és az iskola nyújtotta számtalan lehetőség egy szebb és kényelmesebb jövőt biztosíthat neki... Legalábbis sokáig ezt hitte. Az épület ódon falai közt olyan hierarchikus rendszer alakult ki, amely szerint a nem megfelelő tanulókat minél előbb 'ki kell iktatni'. Na, és, hogy kik a nem megfelelő tanulók? Természetesen a szegények, azok a diákok, akik ösztöndíj program keretében kerültek az iskolába. Tristan Howard Cross, az iskola legbefolyásosabb diákja, a H. Cross szállodalánc elsőszámú örököse rossz szemmel néz minden olyan diákra, aki nem „megfelelő" körülmények között került az iskolába. Ethelyn egy véletlen baleset során találkozik először a nagyképű és arrogáns fiúval, aminek hatására, békés iskolás napjai pokollá változnak. Vajon, hogy alakul a fiatal ösztöndíjas lány élete az iskolában? Sikerül kibírna az utolsó tanévet, vagy Tristan hatására elmenekül a Thomas M. Gale Gimnáziumból?
Szép estét, sziasztok! Hogy vagytok, mi újság felétek? :) Elég átlagos napom volt, délelőtt az egyik osztálytársammal találkoztam és kezdtük el a tételeket kidolgozni. Áh, hogy a polgár jog mennyire unalmas! Szenvedés az egész.... Dél körül értem haza, főztem egy gyors ebédet és nekiláttam gyurmázni. :) Volt két rendelésem amiket meg is csináltam; az egyik egy dupla fánkos telefondísz a másik pedig onigiris fülbevalók Ninának. Azon kívül készítettem még pár apróságot, amiket (persze, csak ha érdekel) ITT meg tudsz nézni. :)
Képzeljétek mibe kezdtem bele! :D Tervben van, hogy nyáron a szobámat szeretném teljesen felújítani (festés, díszítés, bútorok stb.). Tegnap este gondoltam egyet, és leszedtem az összes posztert, képet a falaimról. Fogtam egy ceruzát és elkezdtem egy cseresznyefaágat rajzolni az egyik falra. Félig már meg is van, ha pedig befejeztem a vázlatát neki is látok megfesteni. ^^ Úgy vagyok vele, hogy ha nagyon béna lesz akkor sem kell évekig bámulnom, max. pár hónapig. Ha meg valami oknál fogva sikerül szépre megcsinálnom, akkor büszke leszek magamra. :) Nektek volt már valami ehhez hasonló próbálkozásotok? :) (Őszintén remélem, hogy nem fogom nagyon összebarmolni.)
Hát, nem lett valami hosszú bejegyzés... Most ennyi tellett tőlem, nem kapott el a hév, hogy mindenféle butaságról rizsázzak nektek. Legyetek jók, itt a jó idő, használjátok ki! ;) Pápá~ (づ。◕‿‿◕。)づ
(Ebben a számban én vagyok az egyetlen aki magyar mulatós dallamokat is hall? :D)
Sziasztok! :) Most nem egy blog bejegyzéssel jöttem, mármint értelem szerűen igen, azzal, csak most egy kicsit szeretném részletesebben kifejteni a süthető gyurmával 'közös életemet'... :D
Január óta foglalkozom vele és egyszerűen nem tudom megunni. :) Mindig vannak új ötleteim, és örülök, mikor sikerül olyanra megcsinálnom mint amilyennek elképzeltem. Szeretem a matyó mintás nyakláncokat, amiket anya kérésére csinálok (ami nem mellesleg másfél órámba telik :D), de örül neki, szóval én is örülök. :) Legjobban talán telefondíszeket és kulcstartókat szeretek csinálni, mert azokat kellőképp tudom díszíteni masnival/gyönggyel/függő apróságokkal.
Íme pár eszköz amivel dolgozom: ► Penge. Egyértelmű, ezzel szeletelem a gyurmát, nem utolsó sorban, ha esetleg leragad, ezzel könnyen fel tudom szedni.
Szép estét mindenkinek, sziasztok! :) Hogy vagytok, nálatok is egész nap esett az eső? Nekem alapjáraton semmi bajom az esővel, de ma... határozottan életem egyik legszerencsétlenebb napja volt a mai. :D
Szombat lévén reggel jó korán keltem, amivel nincs bajom mert már hozzászoktam. 6:15 körül kiléptem az ajtón, akkor vettem csak észre, hogy esik az eső. Jó, gondoltam magamban, nem baj, gyorsan visszasiettem öcsém kis esernyőéért és újult lendülettel indultam meg a pályaudvar felé. Útközben jutott eszembe, hogy otthon felejtettem a telefonomat. Előző este direkt feltettem tölteni, hogy a vonatúton tudjak zenét hallgatni (mivel tudtam, hogy osztálytársam, akivel utazni szoktam nem jön). Nem vagyok hozzánőve a telefonomhoz, szóval alapból nem hiányzott (bár az érdekes volt, mikor a vonaton elkezdtem a telefonom után kutatni a táskámban, hogy fel tudjam hívni anyát, hogy otthon hagytam a telefonom... a megszokás nagy úr). Piszok lassan, de csak eltelt az egy óra és leértem Bajára. A vonatról leszállva tudatosult bennem (miközben először csavarta ki a szél az esernyőmet), hogy itt sokkal jobban esik (Mit esik? Zuhog!) és még hatalmas szél is van. Oké, gondoltam ismét magamban, majd sietek és a szokásos fél órás sétámat megpróbálom negyed órára csökkenteni. Ez mind szép és jó, csakhogy alig tettem meg öt métert és az esernyőmet háromszor csavarta ki a szél, aminek hatására darabokra esett szét... :) Ilyenkor örülök, hogy nem vagyok egy ideges típus, inkább csak nevetek magamon. Nagy nehézségek közepette elértem a buszpályaudvart, ahol egy jól irányzott mozdulattal a legközelebbi kukába hajítottam az ernyőt és a környéken lévő Rossmann-ba rohantam új esernyőt venni. Sikerrel jártam, beszereztem egy új ernyőt! Itt gondoltam azt, hogy most már nem lesz gond, beérek a suliba iszok egy cappuccinot és bevánszorgok a terembe. Na ja, persze. Már láttam a sulit, felcsillant a remény, hogy több gond nélkül beérek, mikor egy autó suhant el mellettem és a jobb oldalam tiszta víz lett. Itt jött el a pont, hogy hangosan felnevettem. 'Ne, ennyire szerencsétlen nem lehetek...' Bevánszorogtam a suliba és próbáltam a radiátor mellett szárítgatni magam (ami valamennyire sikerült is, hiszen mikor óra után a buszhoz indultam már nem is voltam annyira vizes).
~ Más (végre nem esővel kapcsolatos). Délután elkészítettem pár új muffin fülit és telefondíszt, remélem holnap/holnapután tudok róla képet hozni. :)
Nos, nem is szaporítom tovább a szót, hulla vagyok, szóval megyek is. Legyetek jók, sziasztok! ┌( ಠ‿ಠ)┘