Először is mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok, másodszorra pedig a lányoknak (Magamat kivéve) sok-sok locsolót! ;)

Köszi nyuszkó, ezt a kedves 'kis' kalóriabombát! ♥

Nagyon-nagyon boldog születésnapot, drága! ♥

... vagy nem, de ez már csak részletkérdés.

Amúgy meg: Juhúú, sziasztok! Mióta leesett ez a tömérdek mennyiségű hó, nem is írtam. Pedig nagyon örülök ám neki, bár a mindennapos hólapátolóstól a hátam kezd szétmenni (Igen, mondom ezt huszonévesen). Sebaj, próbáljuk a rosszban is megtalálni a jót, amit jelen esetben kissé nehéz lehet, főleg annak, aki nem szereti a telet. Én azért mégis írnék néhány gondolatot.

Először is, nincs szebb egy havas tájnál! Talán csak egy havas táj dombokkal és hegyekkel.
Hideg van, ebből adódóan rétegesen fel lehet öltözni, amit én személy szerint imádok.
Éjszaka a hóról visszaverődő fények miatt minden világosabbnak, kissé narancssárgásnak tűnik. Imádom! ♥
Lehet szánkózni! Ehhez nagyon nincs is mit hozzáfűznöm. Szánkózni mindenki szeret.
Nincs is annál jobb, mint a meleg szobában, egy finom meggyes teát szürcsölgetve nézni a hóesést. Hm...

Hát oké, most csak ez az öt dolog jutott eszembe, de tényleg rengeteg szépsége van a télnek, akkor meg aztán különösen lehet értékelni, ha a nagy havazás december 24-e környékén szakad a nyakunkba.

Pár bejegyzéssel korábban említettem, hogy vettem egy új - legalábbis számomra új - fényképezőgépet. Nagyon könnyű kezelni, szép képeket lehet vele készíteni! Nincsenek nagyra törő fotós álmaim, egyszerűen csak szeretem megörökíteni a szépet és a jót. Fogjuk fel úgy, mint egy újabb hobbit (Bár már így is annyi szabadidős szenvedélyem van...).
Na de, ennek örömére, mármint hogy néhanapján lövök pár képet, hoztam mutatóba néhányat. Tádáám:

A bejegyzés tovább folytatódik!

Ojojojojjojj! ♥

Nem szokásom káromkodni. Tényleg nem. Büszke is vagyok rá, hogy szinte soha nem beszélek csúnyán. Ma délután viszont, olyat pöröltem magammal, a monitorommal a Thor második részét nézve, hogy azt hittem kiszakad a nyelvem. Mikor a film közepén Loki, a kedvenc szereplőm meghal ideges lettem. Nagyon ideges. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva minden filmben és könyvben azokat a szereplőket szeretem meg, akik aztán idővel meghalnak (Lásd.: Harry Potter > Piton). Ne éppen felemelő érzés, de tényleg... Ennek alkalmából, hogy (jelen esetben) egy filmbeli karakter halála ezt hozta ki belőlem, tisztelegjünk ezzel a bejegyzéssel Loki előtt.